Három teljes értékű Game Over Online rész után úgy döntöttem, hogy kicsit formába öntöm egyéb gondolataimat amelyek velem és a videókkal is kapcsolatosak. És talán nem lehet elmenni szó nélkül mellettük.
1. Mivel sem vak sem süket nem vagyok így természetesen tudomásomra jutott ilyen-olyan csatornákon való megnyílvánulás azzal kapcsolatban amit én a Game Over újraindításával követtem el. Néhányan unalmasnak, szenvtelen hangon előadott marhaságnak állítják be azt amit a kamera előtt elkövetek. Mivel kritizálóimmal ellentétben én legalább tisztában vagyok hátrányaimmal és azokkal a dolgokkal amiken feltétlen javítanom kell, ezért nem nagyon veszem komolyan a nagyképű majmok hozzászólásait. Néhány dolog azonban biztos: az ordibálás nem az én műfajom, a kurvaanyázós videók készítése szintén, továbbá nekem nincs szükségem körmönfont mondatok egymásra csavarására ahhoz, hogy megpróbáljam átadni a mondanivalómat. Van aki hosszú évek alatt csak ezzel tudott érvényesülni, sőt (nem csak) egy csapat is ebben a dologban szenved (szegénykéim) de hát arról nem tehetek, hogy nincs még meg a komplett infrastruktúrám ahhoz amit igazán szeretnék. Idő és pénz kell hozzá. Egyedül pláne. Aki nem hiszi, fogjon bele egy ilyenbe és hamar szembesülni fog a nehézségekkel.
2. Több évnyi fixtévézés után nem hiszem, hogy nekem bármi olyat lehetne mondani amit nem láttam/hallottam volna főleg videojátékos műsor készítésével kapcsolatban (hoppá, bocsánat a nagyképűségért)! Amikor egy egész csapat áll a hátad mögött, amikor nincs teljes állásod és csak a hobbidnak élhetsz, vagy olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy mások segítenek anyagiakban, vagy a pofádba dobálják a kaját ésígytovább, akkor valóban sokkal többet el lehet érni.
Nekem azonban teljes értékű munkám van, barátnőm, kiskutyám, leguánom, kötelességeim meg minden egyéb, és a gaming+videózás az számomra egy HOBBI amit akkor tudok művelni amikor van rá időm. Tisztában vagyok vele, hogy a célközönség (általában) a fiatalabb korosztályból való, de én nem feltétlenül őket akarom megcélozni, sokkal inkább azokat az embereket akik hajlandóak odafigyelni a másikra. Azokat akik tudják milyen volt pár évesen az első valamire való gépezettel elindítani egy játékot, azokat akik bele tudnak merülni egy-egy videojátékba legyen az akármelyik platformon, és azokat akik semmit sem tudnak erről az egészről, de érdekli őket, hogy mi a helyzet ebben a témában. Megfelelni nem lehet mindenkinek, de mindenkihez szólni talán lehetséges dolog.
3. Paradox lehet most a következő kijelentés a fenti eszmefuttatásomat látva, de nem nagyon szeretek magyarázkodni. Nem is nagyon fogok a jövőben, csupán annyi a célom, hogy megosszam a gondolataimat azok számára akiket érdekel, hogy hogyan is alakul ez az egész Game Over Online. Milyen egy jópár éves tévés műsor árnyékából újra kilépni a napra, még ha ez sok nehézséggel is jár, de ott van mögötte a videojátékokhoz köthető több mint 20 éve lüktető szeretet és odaadás. És azt hiszem ennél jobban más nem is kell, hogy számítson. Rajtatok kívül.
