Amióta beindult a blog, úgy vettem észre, hogy egyre nyitottabb a kommunikáció közöttünk és a nézők/olvasók között. Sokkal többen reflektálnak a műsorral kapcsolatos dolgokra, egyre több az értékelhető és sok esetben negatív vélemény.
Na akkor kezdjük az elején, bár "in medias res" már belecsaptam a lecsóba. Az első egy helyreigazítás, miszerint a F.E.A.R valóban nem a Source engine-t használja, csupán a Havoc fizikai részét. Az igazság az, hogy a Monolith által kifejlesztett Lithtech ami a game lelkét dübörögteti, nem pedig az amelyet én az adásban elmondtam. Elnézést érte, szánom-bánom, nem is értem, hogy mondhattam ilyen baromságot amikor a Monolith az egyik kedvenc fejlesztő csapatom. Ezek után biztosan nem vesznek a nevükre, de sebaj...
A másik sarkalatos kérdés a PC ügye, amit már Ti is észrevehettetek. Akkor tegyük tisztába ezt is, mivel a blog részemről arról is szól, hogy olyan dolgokat is megosztunk veletek amik adásban nem hangzanak el, mert nincs rá lehetőség. Szóval az a helyzet, hogy a szerkesztőségben farkaséhesen álldogál kettő darab 8800 GTX-ünk, csak az a fránya helyzet, hogy nem tudjuk hova rakni, mert az a rengeteg cég akikkel kapcsolatban állunk annyira szarnak bele nem csak a mi, hanem a ti lelkivilágotokba is, hogy nem érdekli az, hogy azzal, hogy ők segítenének nekünk, lényegében titeket is támogatnának (nyílván nem lenne gond a PC-s tesztekkel még vagy 5 évig 2 darab SLI-be kötött GTX-el, nem gondoljátok?). Nem titok: egy quad core procira és 6 giga ramra várunk idestova 2 hónapja.
Most írhatnék a csúnya és gonosz világról, meg arról, hogy mindenkit a pénz érdekel. És tényleg. Higgyjétek el, hogy Szalunak és nekem millió órányi munkánk van azzal, hogy a lehető legjobb adást megcsináljuk minden héten, ajándékokat szerezzünk nektek, hogy ezzel megköszönjük azt, hogy velünk vagytok. Tisztában vagyok azzal is, hogy sok hibát követünk el adásainkban, és nehogy azt gondoljátok, hogy mi annyira elégedetten állunk fel minden alkalommal a székünkből. Nem hangoztatjuk magunkról, hogy mi vagyunk a legprofibbak, nem akarunk senkinél se jobbak lenni, de egyvalamiben biztos vagyok: mindig a lehető legjobban kívánunk teljesíteni. Emberek vagyunk, ezért hosszú az út a tökéletességig. Egyszer talán oda is eljutunk... :)
Norbi
