A Bloodborne világa kegyetlen, és a benne lévő túlélés csak egy részét teszi ki a játéknak. Minden pályarésznek megvannak a maga főellenségei, akik kíméletlenül számonkérik az addig megszerzett tudást és ügyességet. Ebben nyújt segítséget legújabb videósorozatom, amiben az első 4 bossfighttal kapcsolatban adok tippeket, tanácsokat, hogy biztosan eljuthassatok a legyőzésükig.

Nehéz feladat elé állított a From Software alkotása, de úgy érzem, hogy sikerült bemutatnom nektek az alábbi videotesztben. A Bloodborne bebizonyítja, hogy a AAA kategóriában jelenleg nem sok vetélytársa van. Íme:

A Bloodborneról mindenképp készíteni akartam egy tesztet, csak nem tudtam, hogy hogyan vezessem fel bővebb magyarázat nélkül. Aztán emiatt döntöttem a "prológus" mellett amiben kicsit beleástam magam annak a kérdésnek a megválaszolásába, hogy szerintem mik az alapvető hozzávalók ahhoz, hogy egy videojáték jól tudjon működni. Úgy érzem, hogy a választ sikerült megadnom rá (ehhez sajnos szükségem volt egy ábraszerűségre is) és ezen továbbmenve talán arra is sikerül rávilágítanom, hogy mitől működnek a Souls játékok is, amelynek egyenes ágbeli leszármazottja a Bloodborne.

Azt azonban nem állítom, hogy nálam van a videojáték kézikönyvek szent grálja, éppen ezért kiváncsi vagyok rá, hogy TI mit gondoltok, mitől válik a szemetekben jóvá/élvezetessé/érdekessé egy videojáték! Beszéljük ki a dolgot!

Bejártam Toussaint hercegségét és búcsút vettem a Witcher sorozattól.

A Blood and Wine-nal végére ért a Witcher széria, és csak kapkodom a fejem a sok általa kínált élmény láttán. Nem sok játéksorozat van ahol ekkora minőségi ugrásnak lettem volna szemtanúja, még akkor is ha az első találkozásom a harmadik résszel kicsit kesernyés szájízzel kezdődött. 

Az elmúlt másfél évben azonban sokminden megváltozott, és javarészt előnyére. A CD Projekt RED pedig csak emelni tudta a tétet a Hearts of Stonenal, ami egy olyan tartalmi minőséget képviselt amelyet 10 ponttal jutalmaztam a verdiktnél. Felmerülhet a kérdés, hogy a Blood and Wine is tudta-e tartani a szintet... a bőséges választ pedig szokás szerint a róla szóló videotesztemből tudhatjátok meg.

És nektek hogy tetszett a kiegészítő? Kiváncsi vagyok a véleményetekre, elvégre egy hatalmas DLC-ről van szó amely a sorozatot is lezárja.

Ha valami, akkor a Cyan Interactive neve garancia lehet a minőségre, ez most már biztos. A Kickstarteren összekalapozott pénznek hála (és az Obductiont letéve az asztalra) ismét bebizonyították, hogy a Mysten túl is van élet, és ellentétben másokkal, ők nem csak a nevükből élnek meg. Kérdés, hogy a stíluson belül (kalandjátékok) az igencsak felhígult kínálatban van-e még helye egy ennyire hardcore játéknak... de ahogy pár éve a Dark Souls, úgy most ez a játék is megnyugtathatja a kalandra éhes közeget: igen, van. Néhány kissé frusztráló momentumán kívül az Obduction egy kihagyhatatlan darab lett, a további részleteket pedig legújabb videótesztemben mondom el / mutatom meg.

Kojima a tavaly megalapított Kojima Productions logójaként szolgáló figurával kapcsolatban szólalt meg a mai nap folyamán, méghozzá a twitter csatornáján (ezen egyébként elég aktív az úriember, a reggelijétől az ebédjén át a legújabban vásárolt bakelit lemezig mindenről beszámol).

Maradva a témánál: a képen látható egyén Ludens névre hallgat (a homo ludens játszó embert jelent egyébként) és a Kojima Productions ars poeticaját képviseli. Kojima továbbá új játékmetódusokat(?) ígér (THE NEW PLAY) egy új jövő keretein belül (in THE NEW FUTURE) amelyet természetesen a Sony hátszelével, a legújabb technológiák megvillantásával kíván létrehozni. Nem kis szavak, bár ha valaki akkor Kojima már bebizonyította a világnak egy párszor, hogy nem csak a levegőbe beszél.

Egyelőre ennyi, a PS4 exkluzív játékkal kapcsolatban remélhetőleg hamarosan még többet megtudhatunk (mondjuk az E3 ideje alatt).

Egyedi indie játékokkal tele a piac, a nagyobb kérdés általában az szokott lenni, hogy annyira kidolgozottak-e mint amennyire egyedülállónak tűnnek. Nos, az esetek többségében a válasz nem feltétlenül pozitív végkicsengésű (elég csak megemlíteni a külsőre felcicomázott, de tartalmában nagyon gyenge Firewatchot). Az 1 bites grafikával hódító Stowaway sem tűnik egy nagy eresztésnek, de a hangulatát illetően nem tűnik rossz választásnak. Főleg nem 1 dollárért. A játék egyébként egy elhagyatott űrbázison játszódik, ahol ki kell derítenünk, hogy mitől ennyire üres, és mi történt ott egyáltalán. Az egyedi megvalósítás keverve a "szintetikus" zenével, és mindez megfűszerezve a baljós horror hangulatot árasztó miliővel, megér egy próbát. Érdemes megnézni a videót is, amely mindezeket rögvest prezentálja is nektek: